A monoclonalis gammopathiák vizsgálatára szolgáló laboratóriumi eljárások

A vörösvérsejt süllyedés vizsgálata

A vvs-ek süllyedésének sebessége a függőleges véroszlopban egymás ellen ható fizikai erők függvénye. A vvs-ek - mivel fajsúlyuk nagyobb mint a plazmáé - ülepszenek. A lefelé irányuló mozgás a plazmafolyadékot felfelé hajtja, ez az áramlás a sejtülepedést hátráltatja. Egészséges egyénekben e két erő eredője csaknem 0, így a sejtek adott időn belül (ez rutin laboratóriumi vizsgálatnál 1 óra) alig ülepednek.

Az ülepedés sebessége függ az ülepedő részecskék számától és nagyságától. Ha nagy és ezért viszonylag kis felszínű aggregátumok képződnek a vvs-ekből, az ülepedés gyorsabb lesz. Az ilyen aggregátumok képződését elősegítik azok a plazmafehérjék, melyek a vvs-ek felszínén levő - egymást taszító hatású - negatív töltést csökkentik. Ezek elsősorban az ún. acut fázis globulinok közül kerülnek ki, melyek gyullalásos folyamatokban, daganatos betegségekben stb szaporodnak meg. A vvs süllyedés vizsgálata nem specifikus eljárás, de felhívhatja a figyelmet a kóros állapot fennállására, extrém fokú gyorsulása (acut betegség hiányában) monoclonalis gammotpathiák valamelyikére terelheti a gyanút, s változásai lehetővé teszik egy már ismert betegség (pl. lymphoma) aktivitásának követését.

Vvt süllyedés normál értékek:: nőknél 20 mm/h-ig,
férfiaknál 12 mm/h-ig

Nagy population végzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a vvs süllyedés sebessége a kor előrehaladtával egészséges egyénekben is nő. Ha ezt is figyelembe vesszük, az értékek felső határa:

Vvt süllyedés normál értékek:: nőknél: életkor/2 + 10
férfiaknál: életkor/2

A savó összfehérje concentratiojának vizsgálata

A legelterjedtebb módszer a fotometriás mérés a biuretreakcio alkalmazásával. Normális értékek: 60-80 g/l.

Elektroforesis

Ha a savót valamilyen hordozó anyagra (pl cellusoseacetát) vékony csík formájában felvisszük és elektromos térbe helyezzük, az egyes fehérjefrakciók - amfoter tulajdonságuk következtében - különböző sebességgel vándorolva elválnak. Az elkülönült csíkok megfelelő festékkel fehérjetartalmuktól függően festődnek, a festék kioldható és a színintensitás fotometriásan mérhető. Az egymástól elkülönülő frakciok és azok relatív mennyisége az alábbiak (hozzávetőleges értékek):

Albumin 0,60

Alfa 1 globulinok 0,04

Alfa 2 globulinok 0,08

Béta globulinok 0,12

Gamma globulinok 0,16

Albumin	0,60
Alfa 1 globulinok	0,04
Alfa 2 globulinok	0,08
Béta globulinok	0,12
Gamma globulinok	0,16

Immunoelektroforesis

A fehérjéket elektroforetikus úton frakciokra bontjuk, majd praecipitáló antisavókkal hozzuk össze, melyek a megfelelő antigénekkel találkozva, azokat jól látható csíkok formájában kicsapják. Ez által lehetségessé válik olyan komponensek szétválasztása, melyek hasonló vándorlási sebessétük révén egyszerű elektfoforesisel nem differenciálhatók. Ez az eljárás nyújt lehetőséget - többek között - a különböző immunoglobulinok differenciálására.

Az immunoglobulinok quantitatív meghatározása

Különböző módszerek ismertek. A legelterjedtebb: A savót a megfelelő antitestekkel hozzuk össze (anti IgG, anti IgA, anti IgM stb), és ezt követően az egyes immunoglobulinok concentratioja által meghatározott zavarosodást mérjük. Normális értékek: IgG: 8,0-18,0 g/l, IgA: 0,9-4,5 g/l, IgM: 0,6-2,8 g/l.

A vizelet vizsgálatai

A vizeletet megfelelő eljárásokkal kezelve abból a fenti fehérje vizsgálatok ugyancsak elvégezehetők. A klasszikus, melegítéses, Bence-Jones próba az azonos nevű fehérje kimutatására - csekély érzékenysége miatt - nem kellően informatív.

Dr. Tornóci László (HTML verzió)