A laboratóriumi diagnosztika oktatása a gyakorlatokon

Kórélettan

Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar

Célkitűzés

A cél természetesen az, hogy a hallgatók megismerjék a laboratóriumi vizsgálómódszereket: melyiket mikor érdemes használni, mire kell ügyelni a kivitelezéskor, a minták vételekor, és hogyan interpretáljuk az eredményeket. Igyekszünk bemutatni, hogyan illeszkednek az eljárások az egyes diagnosztikai algoritmusokba.


Számonkérés

A félévi és év végi vizsgákon a hallgatók kapnak egy labordiagnosztikai kérdést, mely többnyire egy rövid esetismertetés, néhány jellemző laboratóriumi vizsgálati eredménnyel, majd egy (néha több) kérdéssel, rendszerint arról, hogy mi lehet a beteg baja. A kérdéseket a hallgatók még év közben előre megkapják, és a gyakorlatokon meg is beszélik azokat. Gyakori félreértés a hallgatók részéről az, hogy a vizsgán elég tudniuk a kérdés "megoldását", ami többnyire egy diagnózis. Nyilvánvaló azonban, hogy a vizsgáztatók nem csak erre kíváncsiak, hanem arra is, hogy a hallgató tisztában van-e a kérdésben említett fogalmakkal, vizsgálómódszerekkel, ezek használatával, értékelésével, stb. Vagyis a kérdés valójában csak egy apropó arra, hogy a vizsgáztató részletesen elbeszélgessen a hallgatóval a kérdésben említett dolgokról. Elvárjuk tehát, hogy a hallgató képes legyen:

  • megmondani, hogy az említett diagnosztikai eljárások, hogyan és mire alkalmasak
  • értékelni az eljárások eredményét (tehát pl. ismerje a referenciaértékeket)
  • elmondani, hogy milyen más eljárások alkalmazása jön szóba az adott esetben
  • megmondani, hogy mi lehet a beteg baja

A fontosabb referenciaértékek ismerete elengedhetetlen!

A gyakorlatokon megbeszélendő kérdések témánként a "Labor diagnosztika" menüpontból tölthetők le. Aki a kérdéseket egyben szeretné letölteni, az itt teheti meg: 1. félév.


Tanácsok a felkészüléshez

Célszerű minden egyes kérdést a gyakorlatokon közösen megbeszélni, akkor is, ha a válasz első látásra kézenfekvőnek tűnik.


Utolsó módosítás: 2017.11.21 18:36