Dr. Rosivall László, tanár

Kórélettani Intézet

Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar

Dr. Rosivall László (1949) Széchenyi és Khwarizmi díjas egyetemi tanár, 1973-ban orvosi diploma (summa cum laude) a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Kandidátus (1980), a tudományok doktora (1987). 1994/95-ben a Semmelweis Egyetem rektora. Jelenleg a SE Kórélettani Intézet és a Teheráni Orvostudományi Egyetem professzora, a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományok Doktori Iskolájának, valamint a Nemzetközi Nephrologiai Kutató és Képző Központ vezetője, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktora, a Lengyel Nephrologiai Társaság tiszteletbeli tagja. A bergeni, az alabamai, a Dél-kaliforniai, a Harvard, a montpellier-i, a heidelbergi, a Tulane Egyetemek korábbi vendégkutatója, -professzora. A Magyar Vese Alapítvány (1987) és a Nemzetközi Nephrologiai Iskola (1994) alapítója. Az első hazai Nephrologiai PhD program alapítója (1994), melyben eddig 58 PhD végzett, ebből 26-nak témavezetője. Irányításával 2 kandidátusi disszertáció is született. A cigány orvosképzés (pápai áldás, 2014) és az orvosi jelnyelv oktatás (Európai Nyelvi Díj, 2012) elindítója és vezetője. A Nephrologia I-II (1994), kötelezően választható tantárgy, illetve a Művészet Kórélettana (2016) kurzus elindítója, vezetője.

Érdeklődési terület: A veseműködés és a vérnyomás szabályozás élet-és kórélettana a molekuláris szinttől a betegekig. Többek között új modellt dolgozott ki az intrarenális mikrocirkuláció felépítésére. Nevéhez fűződik a glomerularis filtrációt szabályozó "short-loop" mechanizmus leírása. A gyomorfal mikrocirkulációjának vizsgálatára először alkalmazta a mikropunkciót, és mérte meg a kettős kapilláris rendszerben a filtrációs és a reszorbciós erőket. Elsőként ismerte fel és írta le az endotheliális nanocsatornákat a renalis afferens arteriola distalis szakaszán kísérleti emlősállatokban, illetve emberben és igazolta, hogy ezek száma függ a szervezet aktuális állapotától (például kor, a stressz, az angiotenzin). Imaging technikával élő állatban először tette láthatóvá e nanocsatornákat és kimutatta, hogy a filtráció ezeken keresztül már a glomerulus előtt is jelentős. Kutatási eredményeivel újraértelmezte a juxtaglomerularis apparátus morfológiáját és funkcionális jelentőségét.

Tudományos társaságok: A Nemzetközi Kórélettani Társaság kincstárnoka, az IFKF alapító vezetőségi tagja, az ISN volt vezetőségi tagja, a MÉT, a MANET, az MHT vezetőségi tagja. Physiology International (Acta Physiologica Hungarica) főszerkesztője. Szerkesztő Bizottsági tagja 10 külföldi és 5 hazai tudományos folyóiratnak.

Legfontosabb közéleti funkciói: OTKA Élettani Bizottság tagja, titkára, elnöke, kollégiumi tagja, MTA Doktori Bizottság tagja, számos nemzetközi és hazai kongresszus szervező és/vagy tudományos elnöke, MÖB Orvos- és Egészségtudományi Szakkollégium tagja, MTA Bolyai János Szakértői Kollégium tagja, alelnöke, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja, majd az Egészségügyi és Szociális Bizottsága Stratégiai Munkabizottság tagja, MOK Budapesti Területi Szervezete Etikai Bizottságának tagja, Semmelweis Emlékbizottság elnöke.

Publikációi: eredeti közlemény 173 (ebből magyar nyelvű: 40), összes impakt faktor: 367,743 Hirsch-index 32, összes idézettség: 3607, idézhető előadás: 447, könyv: 3, kismonográfia 1, nemzetközi folyóirat supplementum szerk: 2, könyvfejezet és jegyzet: 77, szabadalom: 2.
Részletes önéletrajz (pdf)

Utolsó módosítás: 2016.05.27 08:49